Vanapagan, Vanemuine, Koit és Hämarik, Kalevipoeg. Ezek a mitológiai alakok minden észt számára ismerősek. De honnan ismerhetjük őket valójában? A válasz kissé kényelmetlen: a „klasszikus észt mitológia” nagy része a 19. század nemzeti konstrukciója. Lássuk, mi a valódi hagyomány, mi Kreutzwald alkotása, és miért fontos mindez az okkultizmus és a szimbolizmus szempontjából.
„Megharaptam a vasat, vér ömlött belőle.” Ezek vérmondások, amelyeket 1947-ben jegyeztek fel a Jõhvi plébánián. A falu bölcse kilencszer mondta el ezeket a szavakat, hogy elállítsa a vérzést. Egy mélyreható sorozat harmadik részében megvizsgáljuk, hogyan működött valójában az észt szómágia, milyen típusú varázslatok léteztek, és milyen konkrét szövegek maradtak fenn a folklórarchívumban.
Az észtek Európa egyik legvilágiasabb népe, ugyanakkor egy olyan nemzet, ahol az emberek 47 százaléka hisz abban, hogy a természetnek lelke van. A mélyreható sorozat második részében megvizsgáljuk, hogy kik voltak valójában az észt bölcsek és boszorkányok, hogyan működött a szómágia, mi történt a livóniai boszorkányperekben, és miért élnek tovább ezek a hagyományok ma is.